„A Soulcon számomra nem azért jó, mert segít kicsit edzett lenni, ha rendben csinálom. Hanem segít a kényelmet felváltani valami mással. Aztán ha a hat hét eltelik, akkor nem abbahagyni a dolgokat, hanem tovább keresni reggelente Isten vezetését a napra nézve, fittnek, felkészültnek lenni arra, amit az ÚR el akar végezni egyfelől bennem, másfelől rajtam keresztül az engem körbevevő társadalomban. A Soulcon tehát egy ugródeszka, ami abban segít, hogy felálljak a fotelből. De a célja nem az, hogy felállva az edzésre figyeljek, hanem hogy Istenre figyeljek. Ha már állok, könnyebb elindulni arra, amerre a Lélek vezet. Ülve nem fogok elindulni.”